Címkék: Angel Haze, interjú

Ha azt mondjuk, hogy Raeen Roes Wilson, akkor nagyon kevesen kapják fel a fejüket, az Angel Haze művésznév viszont már sokkal komolyabb hívószó. A 23 éves rapper-énekesnővel az idei Szigeten beszélgettünk többek között Detroitról, a 22 Jump Streetről és Alec Baldwin zenei ízléséről.

Petőfi Rádió: Detroitból származol. Detroiti zenéken is nőttél fel?


Angel Haze: Nem, és nem is igazán Detroitban nőttem fel, kilencéves koromig laktam csak ott. Igazából mindenféle kultúrán nőttem fel. Sokféle zenét hallgattam különböző helyeken: Kaliforniában, New Yorkban, Georgiában, Észak-Karolinában. Nagyon sokféle zenével megismerkedtem. Nem is nagyon tudom, melyik híres zenész jött Detroitból, leszámítva magamat, meg Big Seant és Mike Posnert. Tényleg nem ismerek mást, haha!


PR: A honlapodon van egy bejegyzés, ahol azt írod, hogy egy éve teljesen elveszítetted az akaraterődet és az életkedvedet. Mi volt ennek az oka, és hogyan sikerült visszanyerned?


AH: Egy csomó személyes dolog okozta, amiről nem esik szó a médiában. Sok csatán mentem keresztül – a lemezkiadóval, a családommal... A tavalyi év nagyon sokat kivett belőlem: dolgoztam az albumon, próbáltam helytállni. Nagyon vacakul éreztem magam a bőrömben. Ami aztán mindent megváltoztatott, az a Glastonbury fesztivál volt. A Pyramid Stage-en léptem fel (az ottani nagyszínpad – a szerk.). Őrületes élmény volt, mert akkor még nem jött ki a lemezem, még rádiós kislemezem sem volt. És mégis működött a dolog, a rajongóimtól rengeteg szeretetet kaptam. Imádtam, és nem volt bennem semmilyen depresszív érzés, mert nagyon pozitív élményben részesültem.


PR: Az albumod egyik dala a Deep Sea Diver címre hallgat. Te is szoktál búvárkodni?


AH: Dehogy, nem is tudok úszni, haha! Soha nem tudnék búvárkodni, kivéve, ha ott lenne velem egy profi oktató. Úgy kipróbálnám.


PR: Az Angel & Airwaves című számodnak van köze az Angels & Airwaves zenekarhoz?


AH: Nagyon tetszik a nevük, úgyhogy lenyúltam a dalomhoz. A nevükön kívül viszont nincs más kapcsolat, a zenéjük például egyáltalán nem hatott rá. Nem szoktam őket hallgatni, a nevük viszont nagyon bejön. Menő. Tudom, hogy pár napja itt volt a Blink-182. Szerintem Tom DeLonge nem is tud az én dalomról.


PR: És az Echelonnak van bármi köze a Thirty Seconds To Mars-hoz?


AH: Nincs. Amikor azt a számot csináltam, még nem is hallottam a Thirty Seconds To Mars-ról. Aztán tudomást szereztem róluk kábé akkor, amikor az én számom megjelent, és csak néztem, hogy ez meg mi?


PR: Nemrég azt írtad ki a Twitterre, hogy ezek az utolsó bulijaid rapperként. Ezután már csak énekelni fogsz?


AH: Igen! Lesz még ez a bulim, meg még egy Svédországban, a Solid Soundon, és aztán rapperként végleg bedobom a törülközőt. Egy ideje már dolgozom egy projekten, ha éppen otthon vagyok, és abban csak énekelek. Valószínűleg már soha nem fogok ugyanilyen bulikat csinálni.


PR: Hogy kerültél fel a 22 Jump Street című film soundtrackjére?


AH: Egyszerűen csak felkértek. Telefonáltak, és mondták, hogy énekelnem kéne a főcímdalban. Mondtam, hogy miért ne? Az első részt nem láttam, úgyhogy ott volt velem valaki, aki felvilágosított az egészről. Szerencsére nem akadtak ki, hogy nem láttam az elsőt. Elmondtak nekem egy pár dolgot, hogy segítsenek a dalszerzésben. Szerencsére működött a dolog, meg tudtam csinálni, szóval jó kis buli volt. Egyáltalán nem volt nehéz meló. Egy nap alatt megcsináltam. A második részt aztán megnéztem, és szerintem nagyon vicces lett. Ott voltam a premieren. Találkoztam a színészekkel is, de Jonah Hillt már korábbról is ismertem. Jó volt egy helyen látni őket.


PR: Melyik Alec Baldwin kedvenc Angel Haze dala? (Angel Haze Alec Baldwin lányával, Ireland Baldwinnal randizik – a szerk.)


AH: Nem tudom. Ő azt szereti, ha énekelek. Meg kéne kérdeznem erről, mert még soha nem gondolkoztam ezen. Érdekes kérdés, rá fogok kérdezni nála, haha!


PR: És melyik a te kedvenc Alec Baldwin filmed?


AH: Hajjaj! Olyan sok van...! Ő az egyik kedvenc színészem, nagyon vicces csávó. Nagyon szeretem a tévés munkáit, például a Stúdiót. A mozifilmjei közül pedig a Beetlejuice-t mondanám. A legelső Alec Baldwin film a legjobb. Akkor még nagyon fiatal volt.


PR: Láttam egy másik tweetet, amiben egy nagyon kedves magyar lánynak mondtál köszönetet.


AH: A reptéren találkoztam egy nagyon kedves magyar lánnyal, aki tippeket adott, hogy mit nézzek meg a városban. Az ilyen apróságok bearanyozzák a napom, mert elég kemény hetem volt, rengeteget repültem, és már herótom van tőle. Ő viszont nagyon jó fej volt.


PR: Mi volt az eddigi legnagyobb Spinal Tap pillanatod?


AH:
Az én Spinal Tap pillanatom a Roskilde fesztiválon jött el. Felléptünk headlinerként, és valami nem stimmelt a technikával. A zenekarom meg én mást kezdtünk el hallani a fülesünkben, ráadásul nekem tönkrement a monitorom. Kettő óra helyett végül hajnali négykor tudtunk elkezdeni játszani. Nem működött a cucc, úgyhogy addig nem léphettünk a színpadra. Végül mindenki hallott minden hangsávot, tiszta káosz volt. De aztán mégis az lett életünk egyik legjobb bulija.


Szöveg: Steve-O




Hozzászólnál? Itt lehet!

Közösség

Kapcsolat

Honlap: petofiradio.hu

E-mail: nagyonzene@mtva.hu


Közösség: Facebook, Youtube, Instagram