Jasmine van den Bogaerde, vagy ahogy a világ ismeri, Birdy, mindössze 15 éves volt, amikor megjelent az első, még többnyire feldolgozásokból álló lemeze. Tavaly aztán jött a már saját dalokat tartalmazó második album, a Fire Within, az immáron 18 éves angol énekesnő idén pedig a VOLT Fesztiválon is fellépett. A koncert előtt beszélgettünk vele, és kicsit olyan benyomásunk volt, mintha még mindig nem hitte volna el, hogy mi történik vele.
Petőfi Rádió: A barátaid és a rokonaid Jasmine-nek vagy Birdynek szólítanak?
Birdy: A legtöbben Birdynek szólítanak, igazából mindig is így hívtak, de a régi iskolatársaim inkább Jasmine-t mondanak. Körülbelül egy hete volt utoljára, hogy valaki Jasmine-ként szólított meg.
PR: Tudvalévő, hogy már gyerekkorodtól kezdve nagyon erős zenei hatás ért téged a szüleid részéről, de amikor később úgy döntöttél, hogy te is lemezeket fogsz készíteni, kik voltak rád a legnagyobb hatással?
B: Igazából akkor is az anyukám. Ő zongorista, és hát mellette nőttem fel. Nagyon kedveltem és kedvelem Jeff Buckleyt, Tracy Chapmant, no és George Michaelt.
PR: Részben belga származású vagy. Mit szeretsz a legjobban Belgiumban, és melyik a kedvenc ottani helyed?
B: A családom konkrétan Bruges-ből származik, de én még sosem jártam ott, viszont azt hallottam, hogy gyönyörű hely. Amit a legjobban szeretek Belgiumban, az a sült krumpli és a majonéz, haha! Ez a kedvencem. Az In Bruges (magyarul: Erőszakik) című filmet sem láttam.
PR: Nemrég mutatták be a mozik a Csillagainkban a hiba című filmet, melynek a soundtrackjén te is szerepelsz. Honnan jött ez a lehetőség?
B: Elolvastam a könyvet, és nagyon megtetszett. Konkrétan beleszerelmesedtem a történetbe. Utána eljutottam a film egyik elővetítésére, és nem nézhettem ki valami szépen utána, mert annyit bőgtem rajta, haha! Nagyon megható és gyönyörű film. Vidám, ugyanakkor borzasztóan szomorú is. A vetítés hatására írtam is egy dalt, és nem sokkal később két újabbat, Dan Wilsonnal, akivel a második lemezemen is dolgoztam.
PR: Sok filmzenés felkérést kapsz?
B: Igazából élvezem ezt a fajta munkát, szórakoztató, és szívesen csinálnék még több ilyet. Szerepeltem Az éhezők viadala soundtrackjén is, meg ott volt még az a Pixar film, a Merida a bátor, amiben a Mumford & Sons-zal adtam elő egy számot.
PR: Az első lemezeden szinte csak feldolgozások szerepeltek. Melyik feldolgozott zenésztől kaptad a legjobb visszajelzést?
B: Nem igazán hallottam felőlük. Egyedül azt tudom, hogy Bon Ivernek tetszett a feldolgozásom, és ennek nagyon örülök, óriási rajongója vagyok. De nem igazán várom el, hogy visszajelzéseket küldjenek. A Mew nevű zenekar reagált a Comforting Sounds feldolgozásomra, jó dolgokat írtak rólam a Facebookon, és annak is nagyon örültem.
PR: Volt olyan zenész vagy zenekar, aki nem engedte, hogy feldolgozd?
B: Nem volt ilyen, mindenki beleegyezett, ami szintén nagyon jólesett.
PR: A második lemezeden aztán már a saját dalaid szerepeltek, viszont el tudod képzelni, hogy a jövőben megint felvegyél feldolgozásokat?
B: Nem igazán. Mindig is dalszerző voltam, ezt csinálom a legszívesebben. Legfeljebb csak a poén kedvéért csinálnék megint feldolgozást, mert azért az is jó móka.
PR: Hogy éled meg, hogy az Egyesült Államokban is egyre népszerűbb vagy?
B: Hát, fura egy helyzet... Nemrég jöttem vissza Észak-Amerikából egy kéthónapos turnéról. Szokatlan volt ilyen sokáig távol maradni otthonról. Még soha nem voltam távol ennyi ideig. Nagyon szívesen játszottam ott, és remélhetőleg minél hamarabb visszatérek.
PR: A Fire Within albumon a legtöbb számot társszerzővel írtad. Amikor így együtt dolgozol valakivel, hogyan áll össze egy dal?
B: Bevallom, az elején utáltam ezt a módszert. Számomra a dalírás mindig is egy annyira személyes ügy volt, és nem tudtam elképzelni, hogy bevonok mást is. De aztán fokozatosan hozzászoktam, és a végére már meg is szerettem az együttműködést. Bele is lustultam, és a végén már nem is akartam egyedül csinálni, haha! Ryan Tedder például egy igazán fantasztikus dalszerző, és számomra nagy hatással van, hogy tanulhatok másoktól.
PR: Ki a leghíresebb Birdy rajongó?
B: Hű..... Azt hallottam, hogy Joss Stone szereti a zenémet, ami tök jó, mert nagy rajongója vagyok, és meglepődtem, amikor ezt mondta. Váratlanul ért.
PR: Noha még nem tart olyan régóta a pályafutásod, azért megkérdeznénk, melyik volt az eddigi legnagyobb Spinal Tap pillanatod?
B: Hajjaj, fogalmam sincs... Most az jut az eszembe, hogy egyszer épp a Skinny Love-ot énekeltem, és az egyik sorban ’tickets’ helyett azt mondtam, hogy ’chickens.’ Azért ez nem alakult valami jól, de azért vicces volt!
Szöveg: Steve-O
