Az iskola meghatározza az életünket. Persze van, hogy más formában, mint azt gondolnánk.

Az Alt-J nevű brit indie-pop formáció négy tagja a leeds-i egyetemen haverkodott össze 2007-ben. Egyikük bölcsészkedett, a másik három a képzőművészeti ismereteit gyarapította. Nyilván ezek a tanulmányok is hatással voltak későbbi alkotásaikra, de a legérdekesebb talán az, hogy – miután Joe Newman, a gitáros megmutatta a többi srácnak néhány szerzeményét és nekikezdtek a garázs-zenélésnek – a dalok sajátos hangzását a kollégiumi szobák szigorú csendrendelete alakította ki.

Nem volt szabad nagy zajt csapni, így hát a basszusgitár és a mély hangzású dobok helyből kiestek a pikszisből. Sebaj, a srácok nem adták fel, így is elhúzták a nótáikat, csak kicsit más hangzással. Mondhatjuk hát, hogy akár akarták, akár nem, az ő alkotásaikat jelentősen alakították a sulis évek.

2011-ig kellett ezen alternatív megoldásokkal lavírozniuk: ekkor fogták magukat, és Cambridge-be költöztek, hogy nagyobban, majd aztán még nagyobban utazzanak tovább.

Egy kaliforniai magazin kritikusa szerint az Every Other Freckle az a dal, amely tökéletesen ötvözi az azóta már Mercury-díjjal büszkélkedő banda minden tagjának legerősebb vonását. A zeneszakértők elégedetten állítják, hogy még ha romantikus hangulatban is találjuk az Alt-J-t, sohasem számíthatunk tőlük egy klasszikus szerelmes dalra. Kiváló példája ennek a szóban forgó alkotás: a dalszöveg meglehetősen nyers és kéjelgős megjegyzéseit csak az nem érti, aki nem akarja.

A zenemű erőteljes dobalapjai és sötét hangzása mellett a dupla-verziójú videoklipje is figyelemre méltó: egy férfi és egy női változat is készült belőle, melyek az eredendő bűnt mutatják be Ádám-és Éva-szemszögből.

Röviden: az Every Other Freckle igazi fiatalkori ösztönöket és gondolatokat fed fel. Ki tudja, talán ez is az iskolai évek alatt szerzett élmények utóhatása…

Szenes Laura 

Hozzászólnál? Itt lehet!

Milyen finom is lehet egy jó baracklekváros gombóc - hát még, ha azt a baracklekvárt csókból főzték? Ez a recept az Anna and the Barbies 2010-es szakácskönyvében, a Gyáva forradalmár című albumon szerepel, és kiválóan bevált. Fejükbe is csapták séf-sapkájukat a Budapest Voices a capella együttes tagjai, akik rendszerint valamelyik magyar underground dalból főznek második fogást.

Persze baracklekvár és baracklekvár közt is rengeteg a különbség. A Gombóc eredeti verziójában értelemszerűen Anna hangja adja meg a fő ízesítést. Ezt a tökéletes arányú receptet nehéz lehet lemásolni - de mint Szőke Szandra, a Budapest Voices énekesnője és a Gombóc újragondolásának szólóénekese mesélte nekünk, nem is az volt a célja, hogy ugyanolyan fogást tegyen az asztalra, mint Anna. Mint fogalmazott, egyszerűen csak átszűrte magán a dalt, várva, hogy legyen belőle valami.

Lett is. Szerinte az ő gombócuk egy kicsit puhább lett. Értelemszerű, hiszen itt egyetlen dob-alap kivételével az énekesek hangjai szolgálnak hangszerként.

Kérdeztük Szandrát arról is, milyen beosztásban dolgoznak a Budapest Voices kuktái. Kiderült: nincsenek állandó konyhai szerepek. Leginkább a tónusok határozzák meg, hogy egy-egy zenei recept lépéseit hogyan osztják szét maguk közt: kik főznek, kik kevernek és kik fűszereznek.

A tavaly április óta főzőcskéző Budapest Voices 12 énekest és egy ütőhangszerest foglal magában. Két hónapja jelent meg első nagy szakácskönyvük, az Alternatívák. A cím tökéletes összefoglaló: aki alternatív ízekre és reformkonyhára éhezik, kóstolgassa a fogásaikat!

Szenes Laura 

Hozzászólnál? Itt lehet!

A csupa fiatalból álló Margaret Island – Péczeli Dóra kolleganőnk szavaival élve – a Peronon került sínre. Peron Musicnak hívják ugyanis azt a tehetségkutatót, amelyet idén ősszel megnyertek, megkezdve sikersorozatukat. Rádiónkban  tett látogatásuk alkalmával Lábas Viktória, a friss formáció énekesnője (vagy inkább énekeslánya) és Törőcsik Kristóf basszusgitáros elmesélték, milyen erősen érezték a színpadot "lélegezni", miközben a rock-és metálzenekarok sokaságában a maguk folk-pop produkciójával csaptak a húrok közé.

A Peron Musicon aratott sikerük után még felocsúdni sem volt időnk, következett a Hangfoglalás, amelyet szintén az élen zártak. A zenész srácok összepakoltak, Viki a fejébe nyomta csinos kalapját, és elindultak, hogy megkezdjék koncertsorozatukat. Épphogy belekezdtek, egy újabb kitüntetés érte utol őket: gitárosuk, Füstös Bálint megkapta "Az év zenei felfedezettje" címet. Bálint egyébként a The Biebers-ben, a Pilvakerben és Baricz Gergővel is dolgozik.

Az eredetileg angol nyelvű dalokat jegyző Margaret Island a Peron Music zsűrijének tanácsára kezdett el komolyabban gondolkodni a magyar dalszövegírásban. Mint Viki mesélte, Nem voltál jó című berobbanó daluk meg is erősítette őket abban, hogy angol-tudó új generáció ide vagy oda, még mindig közelebb jut a szívünkhöz az a dal, amely kicsiny hazánk saját nyelvén íródik.

Apropó... a szöveget Bródy Jánosnak köszönhetjük, akihez - mint Kristóf fogalmazott - "valahogy eljutott a dal". Aztán dobott az együttesnek egy e-mailt, hogy mit szólnának hozzá, ha együtt dolgoznának egy kicsit. Nem sokat gondolkodtak a válaszon!

Annak ellenére, hogy a szerzemény magyarul, és egy legtöbbünk számára jól ismert állapotról, a szakítás utáni fázisról szól, Viki szerint sokan nem értik meg elsőre a szöveget. Persze az is lehet, hogy nem csak egy értelmezés létezhet. Elvégre a szakítást mindenki egy kicsit máshogyan éli meg, így talán az sem baj, ha az erről szóló verzéket is ki-ki saját szívritmusára konvertálja.

Az épphogy feltűnő és máris sikert sikerre halmozó Margaret Island büszke magára, de nem úgy, mint mások. Szerkesztő kollegánk, miután végighallgatta az egyik budapesti koncertjüket, őszinte elismeréssel kereste meg a tagokat a színpad mögött. "Köszi, köszi, hát még fejlődnünk kell... de azért haladunk" - felelték a dicsérő szavakra, pár perccel azután, hogy a saját dalaik mellett Ella Eyre Waiting All Night-ját és a Mumford and Sons The Cave-jét prezentálták a lélegző színpadon.

Szenes Laura 

Új időknek új dalaival - Petőfi Rádió, Nagyon zene! 

Kör. A teljesség jelképe. Sokan használják a kör szimbolikáját annak hangsúlyozására, hogy amivel foglalkoznak, azt a teljesség igényével teszik. A Petőfi Rádiónál is afféle kört építgetünk: minél teljesebb zenei válogatásra törekszünk – a saját körünkön belül.

A körnek azonban széle is van, sőt! Épp attól válik teljessé. A kör széle – ha úgy tetszik, a perifériája – tehát ugyanolyan fontos, mint a közepe. Ezért úgy döntöttünk, hogy mostantól rendszeresen fókuszálunk olyan dalokra, amelyek valamilyen szempontból a periférián helyezkednek el. Ezek a szerzemények általában egy szűkebb réteg figyelmét kötik le, valamilyen szempontból még specifikusabbak, egyedibbek, és emiatt még egy fokkal izgalmasabbak, mint a kör közepén forgolódó szólamok.

Ezen új dalok kiemelt beemelésével indítunk új időket zenei körforgásunkban. Hogy pontosan tudjátok, mikor következik egy ilyen dal, figyeljétek saját, Ady után személyre szabott szlogenjüket: „Új időknek új dalaival – Petőfi Rádió, Nagyon zene!” Ha ezt halljátok, füleljetek. Mellette pedig olvassátok majd bejegyzéseinket az új időknek új dalairól a Petőfi blogján is!

Csupán néhány példa az első körös merítésből: foglalkozunk az idei Hangfoglalás győzteseinek, a Margaret Islandnek Nem voltál jó című felvételével, amelyhez Bródy János írta a dalszöveget. De említhetjük az igazi zsenialitással elszövegelt Szeretem Pestet című alkotást is Pajor Tamástól. Persze a kör széle sem csak a hazai zenékből áll: a Black Keys, vagy épp az Alt-J egy-egy dala is sorra kerül majd. És ezzel a kör még korántsem zárult be. Nem is fog!

Hozzászólnál? Itt lehet!