Az életkoruk alapján az egyetemi tanulmányaik elején kéne járniuk, ők viszont alapítottak egy duót, és egyre befutottabb névnek számítanak Európában. A folktronicában utazó és németországi illetőségű Milky Chance nemrég a VOLT Fesztiválon adott sikeres koncertet, a két torzonborz tag, Clemens Rehbein, illetve Philipp Dausch még a bulit megelőzően nyilatkozott a Petőfi Rádiónak.
Petőfi Rádió: Egy nem olyan nagy német városból, Kasselből indultatok. Volt, illetve van ott markánsnak nevezhető zenei színtér?
Clemens Rehbein: Természetesen. Több barátunkkal együtt mi is egy zenei iskolába jártunk, és a tanáraink sok jazz-zel, hip-hoppal, rockzenével ismertettek meg minket. Volt ott minden, amit az ember magával vihetett.
Petőfi Rádió: Olvastam, hogy korábban jazz formációkban is játszottatok. Hogyan jut el az ember a jazztől a Milky Chance-ig?
Philipp Dausch: Mindig is sok mindent játszottunk. A legtöbben azt kérdezik, hogy miért éppen jazzt kezdtünk el először játszani, mert hogy mások pont fordítva csinálják: valami könnyedebbel indítanak, és végül a jazznél kötnek ki. Nálunk pont az ellenkezője történt, de más műfajokba is belekóstoltunk. Szóval nem arról van szó, hogy csak jazzben utaztunk, hanem kevergettük a különböző stílusokat.
PR: Tavalyelőtt érettségiztetek, és azóta a Milky Chance-nek szentelitek az időtöket. Ha egyetemre járnátok, mit tanulnátok?
CR: Az igazság az, hogy egy rövid ideig tanultunk elektro-technikát, de szinte csak alibiből. Ha egyetemre járnék, szerintem a tanítás irányába indulnék el, a zenetanítás vagy valami hasonló érdekelne.
PD: Öööö... engem valamilyen szexuális tudomány foglalkoztatna! (nevet)
PR: A német anyanyelvű országokon kívül hol a legnépszerűbb mostanság a Milky Chance?
CR: Franciaországban mindenképpen, ha a német nyelvű országokat nem számítjuk.
PD: És Ausztráliában! Ott is jól megy a sorunk.
CR: Igen, ez elsősorban az internetnek köszönhető, ezenkívül nagyon szorosan együttműködünk az ausztrál kiadónkkal. Januárban megyünk is arrafelé. Viszont teljességgel kiszámíthatatlan, hogy az embert éppen hol kedvelik meg jobban. Őrületes dolog, hogy a világ másik végén is ilyen sokan hallgatják a zenénket, de igazából majd csak fogjuk ezt felfogni, ha már ott vagyunk.
PR: Elképzelhető, hogy fogtok majd német nyelvű dalokat is csinálni?
CR: Nem. Még soha nem írtam német nyelvű dalt, és ez így marad a jövőben is.
PR: Mi a Stolen Dance című slágeretek titka? 50 milliós nézettség fölött jár a YouTube-on...
PD: Inkább az embereket kéne megkérdezni! (nevet)
CR: Ha van is titok, még mi sem tudunk róla.
PR: Milyen zenei elődök hatottak a Sadnecessary című debütalbumotokra?
CR: Nehéz ezt bizonyos zenekarokra, művészekre lebontani. Nagyon sok énekes/dalszerző és nagyon sok elektronikai előadó van benne, köztük mai, viszonylag frissebb nevek is. Nem tudnék kiemelni konkrét neveket, rengeteg ilyen van.
PR: Kedvenc duótok van?
PD: Mi magunk! (nevet)
CR: A németek közül ott van a Pupkulies & Rebecca...
PD: Az nem egy trió?
CR: Van még egy szintis, de amúgy a zenekar kéttagú.
PD: És persze a Simon & Garfunkel elég jó duó volt.
CR: Bizony, meg a Daft Punk. Ők is ketten vannak.
PD: A Modern Talking egész biztosan a legrosszabb duó! (nevet)
Szöveg: Steve-O
