Kiss Tibi (Barna Imre felvétele)

„Nagyon sokszor gyakorlatilag a show része volt, hogy mi nyilvánosan befogyasztunk, és ettől furcsán nézünk ki, meg irgalmatlan vicceseket mondunk. Ennek van egy olyan vetülete is, hogy nagyon szórakoztató tud lenni egy ilyen becsípett, beszakított figura az éjszakában, aki hajnali négy órakor asztalon táncolva szórakoztatja a körülötte lévőket. Senki nem akarja, hogy abbahagyja, mert nagyon jól esik mindenkinek, de nem gondolják azt, hogy ezzel olyan nagy baj van…

Amikor már önmaga érzi, hogy nagy baj van, elveszti a humorát, a fényét a figura, és elkezd egy lelkes, vibráló valaki depresszívebb, melankolikusabb, magába forduló lenni. Már nem az, aki volt, beszürkülnek a szemek, üvegessé válik a tekintet, és elkezd nem szórakoztató lenni. Az már nagyon feltűnik a többieknek. Mert belül már nem érzi jól magát ez a figura. Úrrá lett a függőség, és onnantól kezdve már ő diktál, onnantól kezdve ez a szimpatikus figura el van nyomva. Azért beszélek így kívülről erről a dologról, mert tényleg kicsit olyan, mintha egy másik lény venné át az uralmat. Akkor már nem én vagyok a kormánynál, hanem a majom a hátamon. És ez a függőség.”

A Quimby frontembere, Kiss Tibi mesélt a Petőfi Rádióban ilyen meglepő nyíltsággal korábbi drogfüggőségéről. Babucs Kriszta riportját, amely a 2013-as Rádiós Korrektúra portré kategóriájának fődíját érdemelte ki, évről évre érdemes visszahallgatni egyszer – azoknak is, akik jártak már a szilánkos mennyországban, és azoknak is, akik soha nem vágytak oda. Mert segítséget csak az tud nyújtani, aki ebből az olvasatból is ismeri a történetet.

Legyen ez a nap a mai, a kábítószerfogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja.