Günther kitalálta magának a legtutibb riportot. Előkóstolta a Dreher Sörfesztet. Megnézte a helyszínt, amiről kiderült, hogy egy komplett miniváros. Nem csoda, hogy egy menő saját vonata is van. Ez viszi körbe a látogatókat. A teaízű forró sörlé és a sörhabbal teli  erjesztőkádak mellett azért maradt ideje a koncerthelyszínek lecsekkolására is. De ezt majd a következő részben...

Kommentálnád? Itt lehet!

Kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy a kávézás, mint olyan, nem egyszerűen a koffeines (vagy épp koffeinmentes) csodaital elfogyasztásáról szól. Évszázadok óta tartó jelenség, emberi „velejárónk”, szakértelem, kulturális kérdés, szociális elfoglaltság, meditáció, tradíció, vagy éppen politika, üzlet, netán egyszerű ürügy…

A kávézás mikéntje, helyszínei, helyesnek és helytelennek tartott formája időről időre változik és formálódik. A kávéscsészék mellett ugyanúgy születhet sablonos és önmagáért létrejövő beszélgetés, mint formabontó és egész történelmet megváltoztató – utóbbi példájául gondoljunk csak a márciusi forradalom híressé vált budapesti kávéházaira, úgymint a Hadikra vagy a Pilvaxra.

A kávézás szinte felölelhetetlen történelemmel bír, már akkor is, ha szigorúan csak Budapestet vizsgáljuk. Ezt a történelmet ismeri mindenkinél pontosabban Saly Noémi Budapest-és irodalomtörténész, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa. Pár nappal márciusi forradalmunk évfordulója után ő volt az Egész úton vendége, és olyan érdekességeket osztott meg a hallgatókkal a kávéházakról, amelyeket nem mindennap hallani. Tudtátok például, hogy korábban a kávémérést nem nyilvánították addig kávéháznak, amíg nem volt benne biliárdasztal?

Akit érdekel, alább a beszélgetés. Épp egy kiadós kávészünetnyi idő!

 

Kommentálnád? Itt lehet!