Kör. A teljesség jelképe. Sokan használják a kör szimbolikáját annak hangsúlyozására, hogy amivel foglalkoznak, azt a teljesség igényével teszik. A Petőfi Rádiónál is afféle kört építgetünk: minél teljesebb zenei válogatásra törekszünk – a saját körünkön belül.
A körnek azonban széle is van, sőt! Épp attól válik teljessé. A kör széle – ha úgy tetszik, a perifériája – tehát ugyanolyan fontos, mint a közepe. Ezért úgy döntöttünk, hogy mostantól rendszeresen fókuszálunk olyan dalokra, amelyek valamilyen szempontból a periférián helyezkednek el. Ezek a szerzemények általában egy szűkebb réteg figyelmét kötik le, valamilyen szempontból még specifikusabbak, egyedibbek, és emiatt még egy fokkal izgalmasabbak, mint a kör közepén forgolódó szólamok.
Ezen új dalok kiemelt beemelésével indítunk új időket zenei körforgásunkban. Hogy pontosan tudjátok, mikor következik egy ilyen dal, figyeljétek saját, Ady után személyre szabott szlogenjüket: „Új időknek új dalaival – Petőfi Rádió, Nagyon zene!” Ha ezt halljátok, füleljetek. Mellette pedig olvassátok majd bejegyzéseinket az új időknek új dalairól a Petőfi blogján is!
Csupán néhány példa az első körös merítésből: foglalkozunk az idei Hangfoglalás győzteseinek, a Margaret Islandnek Nem voltál jó című felvételével, amelyhez Bródy János írta a dalszöveget. De említhetjük az igazi zsenialitással elszövegelt Szeretem Pestet című alkotást is Pajor Tamástól. Persze a kör széle sem csak a hazai zenékből áll: a Black Keys, vagy épp az Alt-J egy-egy dala is sorra kerül majd. És ezzel a kör még korántsem zárult be. Nem is fog!
