AJÁNLÓ
 
14:10
2014. 08. 16.
Már délben érezhető volt a fesztivál végének közeledte, a belvárosban is lehetett látni...
A bejegyzés folyatódik
 
14:10
2014. 08. 16.
Babucs Kriszta mesélt nemrég egy évekkel ezelőtti, emlékezetes találkozásról Szabó Tamással...
A bejegyzés folyatódik
 
14:10
2014. 08. 16.
A sártenger már majdnem megszilárdult, a tegnapi napra kilátogató Korn-fanatikusok zöme hazafelé...
A bejegyzés folyatódik
 
14:10
2014. 08. 16.
Énekszóval esőt fakaszt, tánccal szelídíti a vadállatokat, és szeretettel csodálja a föld porában...
A bejegyzés folyatódik
 
14:10
2014. 08. 16.
Az előrejelzések szerint viszontagságos időjárás ellenére is teltházas lett a Sziget második...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Sziget 2014 - harmadik nap

Címkék: Sziget 2014, napló

A legtöbb ember szerint a szerdai és a csütörtöki nap volt a leghúzósabb az idei Szigeten, a tegnap esti programon többek szerint azért voltak mégis viszonylag sokan, mert nyakunkon a hétvége. A line-up tehát nem volt annyira húzós mint az előző napokon, így végre én is egy kicsit körül tudtam nézni a fesztiválon: kiderítettem például milyen előnyökkel járhat, hogy magyar állampolgárként az anyanyelvemen tudok kommunikálni a kint lévő dolgozókkal, akik legtöbbször örömmel vették, hogy végre valakivel ők is szabadon beszélgethetnek. Természetesen a zene a tegnapi napon sem maradhatott ki ottlétem során, élőben elcsíptem a pénteki fellépők közül a Palma Violets-t, a Manic Street Preachers-t, Kelis-t, a Klaxons-t, sőt még egy Kispál-feldolgozásokat játszó tribute-bandát is.

A szakadt, indie garázsrockot játszó brit Palma Violets délután fél 5-re volt kiírva az A38 sátorba, mégis amikor a helyszínre érkeztem öt perccel a kezdés előtt abszurd látvány fogadott: az érdeklődő közönség a sátor bejáratánál nyomorgott, miközben odabent a színpadon már élőben szóltak az együttes dalai. Mint kiderült, kicsit megcsúsztak a beállással és miattuk az összes aznapi sátras koncert fél óra csúszással kezdődött, illetve fejeződött be. Negyed óra elteltével megnyitották a kapukat, így berohanhatott a párszázas türelmetlenül várakozó embercsorda. Az együttestől viszonylag nagy elvárásaim voltak, miután az angol NME 2012 legjobb dalának választotta Best Of Friends című szerzeményüket és tavaly a BBC is az év egyik legígéretesebb zenekaraként említette őket. Nem okoztak csalódást a tegnap délutáni koncertjükön sem, a 99 százalékban külföldiekből álló publikum az eddig ki nem adott, új dalaikat (Matador, Hollywood (I Got It)) is lelkesedéssel fogadta. Az öt órai kezdésig csúsztatott koncert legmaradandóbb pillanatait a tempó duplázós gitár riffel megáldott Chicken Dippers és a már említett, talán legismertebb szerzemény, a Best Of Friends tartogatta. A negyvenpercnyi folyamatos zenét egy levonulás után még két újabb dallal spékelték meg, majd míg a zenekar három tagja a színpadról, addig az énekes-basszusgitáros Alexander Jesson, három számmal nagyobb zakójában, a közönség első sorával lepacsizva, a biztonsági sávon keresztül hagyta el a helyszínt.

Én is hasonlóképp cselekedtem, és mivel épp nem akadt olyan koncert amire szívesen elmentem volna, a sokak által favorizált Luminárium felé vettem az irányt. Ez a 800 m2-es, struktúráját tekintve a légvárakra hajazó színes létesítmény a fáradt fesztiválozók pihenésére szolgál. Ehhez pedig minden adott, csupán a rendelkezésünkre álló negyed óra teszi kissé lehetetlenné a gumirétegeken való önfeledt fetrengést. Nem is csoda, hogy a meghatározott idő leteltével szinte mindenki bekapcsolódik a bújócskába, ugyanis a folyamatosan járőröző személyzet akár még legédesebb álmodból is felébreszt, csak hogy megtudja, hány perce vagy odabent. Egyébként is, az amúgy ingyenes Luminárium-túra legalább egy órát igénybe vesz, hiszen végig kell állnod az ötvenméteres kígyózó sort, és nagy eséllyel bent is többet töltesz majd a megengedettnél.

Ezt az időt persze máshogy is fel tudod osztani, ha ügyes vagy és kihasználod magyar nyelvtudásod: ez esetben egy jól időzített mozdulattal akár öt perc alatt túljutsz a kígyózó soron, és odabent is több időt tölthetsz, ha a századik figyelmeztetés után is bűnbánó hangon csak annyit mondasz: bocsi haver csak még pár perc. Én az utóbbi lehetőséggel éltem, így le is maradtam a Band Of Skulls, Cee Lo Green és Angel Haze színpadi produkciójáról, de utána legalább elcsíptem a nagyszínpadon a Manic Street Preachers koncertjének utolsó fél óráját.

Amikor odaértem a nagyszínpadhoz, a walesi banda 45-éves frontembere éppen hódított, egy szál gitárral állt egyedül a színpadon a The Everlasting című dalt énekelve. Az akusztikus feldolgozás után óriási lett a kontraszt, a húsz éve megjelent Revol-ra teljesen megőrült mindenki. Ezt követték még további szerzemények a tavalyi és az idei nagylemezről (Show Me The Wonder, Futurology), végül -ahogy azt megszokhattuk - befejezésül az If You Tolerate This Your Children Will Be Next zárta a majd másfél óra hosszú koncertet.

A Manics után eljöttem a nagyszínpadtól, helyet adva a Korn fanatikusainak, hogy egy újabb felfedező körútra induljak. Először a fesztiválboltnál ragadtam le, ahol két fiatal magyar lány épp azon alkudozott, hogy mit tudna ingyenesen beszerezni a kínálatból. A két eladó srác nem mondta ki, hogy nem adhatnak el semmit ingyen, mert élvezték, hogy legalább van társaságuk, de a vége persze az lett a dolognak, hogy 390 forintért ráerőltettek egy Sziget-tetoválást a szerencsétlen vásárlóra.

A fesztiválon legolcsóbban gofrit tudunk vásárolni, ha esetleg megéhezünk - igen, ez még az 500 forintos zsíros kenyérnél is kedvezőbb áron, mindössze 400 jó magyar forintért elérhető. Éppen ezért én is tudtam, hova kell mennem, sőt a gofri-standnál még azt is sikerült ledumálni honfitársaimmal, hogy ingyen odaadják a sorban előttem álló belga lánynak készített ínyencséget, miután az nem jött le egészben a sütőlapról. Mert hát egy belgának akármilyen waffelt mégsem lehet odaadni!

Miután jól laktam a selejttel, az A38 sátor irányába indultam, ahol az amerikai énekesnő, Kelis adott koncertet. Hihetetlen volt látni a folyamatosan gyarapodó tömeget, pláne azt, hogy a legtöbben táncolnak a dalokra. Sajnos nagyon érezhető volt, hogy a magyar szigetelők elég kis hányadát adják a közönségnek, pláne, amikor a színpadon álló énekesnő eleresztett egy magyar köszönömöt és azt senki nem reagálta le a sátorban táncolók közül.

Kelis után még többen ömlöttek be a sátorba, miután odakint elkezdett szakadni az eső és a még józan állapotban lévő szigetelők a fedett helyszíneket részesítették előnyben. Aki pedig bejutott a sátorba nem is járt olyan rosszul: az angol Klaxons adott ugyanis koncertet. A tetőtől talpig fehérben színpadra lépő együttes hatalmas robajjal indított, voltaképp csak zaj volt minden amíg meg nem szólalt az új lemez még énekelhető dala, a There Is No Other Time. A közönség persze énekelte, még ha Keira Knightley nem is volt ott a sorok között, pedig szeretett férje (James Righton) óriási erőbedobással rázta magát a billentyűknél a színpadon. Rossz érzés volt az egy-egy régi dal között a sok, zömében igénytelen új dalt hallani. Annyiban jártunk jól, hogy a utolsóként  a 2007-es It's Not Over Yet-et csendült fel, így legalább nem rossz szájízzel kellett elhagynunk a színpadot.

Mivel az eső elállt átrágtam magam a hatalmas sáron a nagyszínpad melletti tribute-színpadhoz, ahol a Tökéletes helyettesek névre keresztelt zenekar szórakoztatta Kispál-feldolgozásokkal a nagyérdeműt. Levesek készültek porból, zsákmányállat máját mostuk, sőt utolsóként még a Ha az életben című örökzöld is megszólalt.


Korcsog Andor


Kommentálnád? Itt lehet!

Közösség

Kapcsolat

Honlap: petofiradio.hu

E-mail: nagyonzene@mtva.hu


Közösség: Facebook, Youtube, Instagram