Több mint 10 éve van benne a nemzetközi könnyűzenei köztudatban az osztrák DJ és producer , Marcus Füreder, ismertebb nevén Parov Stelar. A kilencvenes évek közepén és végén DJ-ként lépett fel nightklubokban, majd a 2000-es években elkezdett zenéket írni. Először egyedül, majd 2005-től zenekart alapítva járja a nagyvilágot. Fellépője volt a Strand Fesztiválunknak is, ahol Babucs Kriszta beszélgetett vele.
Petőfi Rádió: Van még bármilyen drukk benned a fellépések előtt?
Parov Stelar: Félelem nincs, de egy kellemes lámpalázat még ennyi év után is érzek. Mielőtt felmegyek a színpadra, azért izgulok, hogy technikailag minden rendben menjen. Természetesen azokat a fellépéseket élvezem igazán, amikor a zenekarommal vagyok, hiszen nagyon szívesen dolgozunk együtt, és ezt érzi a közönség is, ettől sokkal jobb lesz a koncert.
PR: Honnan jöttetek most?
PS: Otthonról, Ausztriából, két szabad napunk volt, előtte Németországban léptünk fel, azelőtt hazánkban, de a nyár már csak ilyen, tele fesztiválokkal és koncertekkel. Már megszoktam, hogy folyamatosan úton vagyunk, az idei 70 koncertből 30 nyáron van. Viszont Magyarországra mindig szívesen jövök, mert évekkel ezelőtt, amikor először jártam a Szigeten, akkor éreztem meg igazán, milyen az igazi fesztiválos életérzés. Már két éve nem léptem fel itt, úgyhogy alig vártam, hogy jöhessek, hiányzott Magyarország, a magyar közönség. Bár magánemberként nem járok fesztiválozni, hiszen mondhatnám, hogy sokszor túladagolva érzem magam, de ha megkérdeznék, mit javasolok, milyen fesztiválra érdemes ellátogatni, a magyarországi helyszíneket, például a VOLT Fesztivált is szíves örömest ajánlanám bartátaimnak.
PR: Több, mint egy évtizede tartó sikeres karriered minek köszönhető?
PS: Nem könnyű ezt megválaszolnom, mert általános recept nincs a sikerhez. Mondhatnám, hogy szívből kell csinálni. De ezt sokan mások is megteszik, mégsem vár rájuk nemzetközi siker. Én is elmondhatom magamról, hogy tíz évig úgy dolgoztam, hogy különösebben senki nem ismert, aztán olyan dolgot tettem, mint azelőtt senki, a swing dallamokat belehelyeztem az elektronikus zenékbe, és nem várt siker koronázta a próbálkozásomat.
PR: A sok koncert mellett mikor van időd dalokat írni?
PS: Sokszor én is ezt kérdezem magamtól, hiszen rengeteget vagyok úton, de néha szünetet kell tartanom, hiszen szeretnék a családommal is együtt lenni és a saját kis privát életemet élni, elvonulni a stúdióba és kísérletezni, egyszerűen hagyni időt az alkotásra. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert akkor hívnak koncertezni, ha sikeres vagy, és kíváncsiak rád, de ha állandóan úton vagy, nehéz alkotni. Így folyamatosan dolgozom valamin, a legutóbbi dalom idén nyáron jelent meg, a Clap Your Hands, szép sikerrel, nem panaszkodhatom, új korongot pedig jövőre tervezek.
PR: Mikor mész nyaralni?
PS: Nem nagyom tervezem, hiszen szinte egész évben úton vagyok, így alig várom, hogy végre otthon lehessek. Így is eltelik jó pár nap, mire felfogom, hogy nem kell koncertezni, nincs este fellépés, éjszakázás. És mire megunnám az egészet, újra úton vagyunk.
PR: Sokat vagytok összezárva. Sok a konfliktus a zenekaron belül?
PS: Nem mondanám, hiszen már senki sem húszéves a zenekarban, mindenki kiforrott személyiség, a maga határaival, és tiszteli a másikat. Egyébként óriási turnébusszal járjuk a világot, ahol mindenkinek van lehetősége, hogy megőrizhesse saját privát szféráját. Ez egy nagy kaland, egy kísérletezés, hogy megismerd és kiismerd a másikat: az elmúlt három évben, amióta így együtt dolgozunk, jól összecsiszolódtunk.
Szöveg: Babucs Kriszta
