Attól az apró malőrtől eltekintve, hogy a magyar tenger partján „Hello, Budapest!” felkiáltással köszöntötte a közönséget, a 24 éves világsztár, John Newman fergeteges koncertet adott augusztus végén a Strand Fesztiválon. A rendezvényen az énekes kizárólag a Petőfi Rádiónak adott interjút.
Petőfi Rádió: Mikor tudatosult benned, hogy olyan hangi adottságok birtokában vagy, amelyek segítségével képes vagy egy egész közönséget megmozgatni?
John Newman: Nagyon sok időre volt szükségem ahhoz, hogy elég magabiztos legyek, posztereken szerepeljek, a színpadon irányítani tudjam a közönségem, és hogy előttük jól elő tudjam adni a dalaimat. Gyermekként sok idő telt el úgy, hogy eléggé magányos voltam, viszont aztán a színpadon, a gitározás segítségével találtam meg a magabiztosságot, és ez adott erőt ahhoz is, hogy végül a saját utamat járhassam.
PR: Hiszel abban, hogy minden névnek jelentése van? Ott van például a te neved, ami Newman. Szerinted tudsz valami újat mutatni, vagy létrehozni a zenei világban?
JN: Nem kifejezetten abban a giccses értelemben, de valahol mégis, igen, hiszek. Szeretem, ha a zenében a saját utamat tudom járni. Azért írom a dalokat, hogy nekem jó kedvem legyen tőlük, és nem azért, hogy például jól szóljanak a rádióban, vagy jól szerepeljenek a slágerlistákon! Ami pedig a legfontosabb, hogy legkevésbé sem azért írom a dalokat, hogy azt csináljam, amit sokan mások! Én egy kicsit naiv, ugyanakkor makacs ember vagyok.
PR: Mondhatjuk, hogy nagyon fiatal vagy, 22-23 éves korodra igazi világsztár lett belőled. Szerinted mi volt a legfontosabb fordulópont az életedben?
JN: Az egész életem egy folyamatos fordulópontnak mondható! Az első fordulópont persze a Rudimentallal történt, utána viszont egy szinttel feljebb léptem, amikor megjelent az első saját kislemezem. Ezután az emberek már azért jöttek, hogy lássanak és halljanak engem. És ami fontos, hogy végre nemcsak egy dalt, hanem az egész show-t és az egész albumot szerettek volna hallani! Tartottam viszont attól, hogy „egyslágeres csoda” maradok, de aztán megjelent a második albumom is. Nagyon remek érzés ebben a helyzetben lenni, vagyis nagyobb fesztiválok fő fellépőjeként. És még a lemezem is jól fogy világszerte!
PR: Énekesként, zenészként már ismerünk, de azt olvastam, hogy ruhákat is tervezel. Kérlek, mesélj erről!
JN: Nos, mostanában… Szóval részben üzletember is vagyok, aki a lemezeinek a marketingjével és a megjelenési munkálataival nagyon sokat foglalatoskodik. Még a második lemez előtt csináltam egy kis piackutatást, és abból kiderült, hogy az emberek még mindig „csak” egy énekesnek tartanak. Pedig saját ruhákat is tervezek, lemezborítókat is, és hosszú órákat töltök azzal, hogy felépítsek egy marketingstratégiát és természetesen a videóim koncepcióját. Úgy gondolom, hogy a jövő ebbe az irányba mutat. Ami pedig a ruhákat illeti, nagyon szeretek saját magamnak is tervezni, és esetleg majd mást is belevonni ebbe a jövőben… De semmiféleképpen nem szeretnék temérdek sok pénzt beleölni egy hosszú távú üzletházba vagy raktárba.
Szöveg: Fekete László
Kommentálnád? Itt lehet!
